28. fejezet
*Vivienne szemszöge*
Haza mentem Liammel sokat meséltem neki erről az egészről hogy apukámmal sokáig nem tartottam a kapcsolatot de nagyon szeretem és a húgom az egy tündér ő kicsit hiperaktív de amúgy nincs vele gond ;)
De most muszáj volt elmondanom valakinek mert nem bírtam magamban tartani és Liam volt erre a megfelelő személy. Útközben beszaladtunk a McDonald's-ba ugyanis Liam azzal az indokkal ment el otthonról, hogy nincsen kaja.
*OTTHON*
-Sziasztok...-be se tudtam fejezni a mondatomat mert mind úgy a nyakamba ugrottak mintha évek óta nem láttak volna.
-Merre jártál?? Tudod hogy aggódtunk?-Nelly
-Igen tudom ne haragudjatok de szükségem volt egy kis egyedüllétre.-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj...de máskor legalább 1 valakinek szólj kérlek-puszilt arcon Nelly.
-Megígérem szólok-mosolyogtam.
-Csak úgy mellesleg hoztunk kaját-mutatta fel Liam a 3 nagy csomag Mekis kaját.
-KAJAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA-Niall
-Nem is te lennél drágám-Nelly.
-Te is kérsz-nyújtotta Nialler a sültkrumplit Nelly felé.
-Látjátok hogy szeret...még a kajáját is megosztaná velem-Nelly
Ezen a beszóláson csak nevetni tudtunk.
Egy percre el is felejtettem, hogy mi történt.
Nem is kérdezte senki, hogy Leeyum hol talált meg vagy valami hál' istennek.
Leültünk az asztalhoz és már is feljött a téma.
-Miért rohantál el? -nézett rám nagy szemekkel Zayn.
-Hát...Apukám és a húgom frontálisan ütköztek egy kamionnal...apukám a lábát törte el meg agyrázkódása lett de a húgom az intenzíven van és egyáltalán nem stabil az állapota.-nyeltem egy nagyot és elmondtam.
-Nyugodj meg biztosan jobban lesz és hamarosan stabil is lesz az állapota-Naill
-De akkor is félek...ugyanis anyukám is frontálisan ütközött ő is egy kamionnal és ő is az intenzívre került de neki úgy volt hogy stabil az állapota de nem vettek észre egy belső vérzést és belehalt.-nem bírtam tovább és elsírtam magam.
-Úristeeen...ne haragudj Vivienne-ült le mellém Zayn és megölelt.
-Semmi baj csak nagyon félek ettől az egésztől.
-Holnap beviszlek a kórházba-pattant fel Louis.
-Köszönöm Lou-és kisebb mosolyra húzott a szám.
Másnap reggel 11-re vitt be Louis a kórházba velünk jött Selly és Harry is.
Ahogy beértünk a kórházba én rohantam is a recepcióshoz:
-Merre van Vanessa Parker?
-2. emelet 206-os szoba.
-Köszönöm-és már rohantam is felfelé a lépcsőn.
Benyitottam a 206-osba és a húgomra mindenféle gép volt rákapcsolva amelyek abban a pillanatban éppen életbe tartották. A többiek már visszaindultak Londonba. Nagy nehezen de megértették, hogy én nem mehetek.én ott éjszakáztam a kórházban 3 napig majd a 4. nap este arra ébredtem,hogy a húgom szorítja a kezem.
Gyorsan megugrottam és elkezdtem hozzá beszélni.
-Nessa...Nessa szólalj meg kérlek.
-Szia Vivienne....mosolygott rám.
/Tudom kicsit rövid lett de....a következő hosszú lesz megígérem <3 -a szerk./
Haza mentem Liammel sokat meséltem neki erről az egészről hogy apukámmal sokáig nem tartottam a kapcsolatot de nagyon szeretem és a húgom az egy tündér ő kicsit hiperaktív de amúgy nincs vele gond ;)
De most muszáj volt elmondanom valakinek mert nem bírtam magamban tartani és Liam volt erre a megfelelő személy. Útközben beszaladtunk a McDonald's-ba ugyanis Liam azzal az indokkal ment el otthonról, hogy nincsen kaja.
*OTTHON*
-Sziasztok...-be se tudtam fejezni a mondatomat mert mind úgy a nyakamba ugrottak mintha évek óta nem láttak volna.
-Merre jártál?? Tudod hogy aggódtunk?-Nelly
-Igen tudom ne haragudjatok de szükségem volt egy kis egyedüllétre.-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj...de máskor legalább 1 valakinek szólj kérlek-puszilt arcon Nelly.
-Megígérem szólok-mosolyogtam.
-Csak úgy mellesleg hoztunk kaját-mutatta fel Liam a 3 nagy csomag Mekis kaját.
-KAJAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA-Niall
-Nem is te lennél drágám-Nelly.
-Te is kérsz-nyújtotta Nialler a sültkrumplit Nelly felé.
-Látjátok hogy szeret...még a kajáját is megosztaná velem-Nelly
Ezen a beszóláson csak nevetni tudtunk.
Egy percre el is felejtettem, hogy mi történt.
Nem is kérdezte senki, hogy Leeyum hol talált meg vagy valami hál' istennek.
Leültünk az asztalhoz és már is feljött a téma.
-Miért rohantál el? -nézett rám nagy szemekkel Zayn.
-Hát...Apukám és a húgom frontálisan ütköztek egy kamionnal...apukám a lábát törte el meg agyrázkódása lett de a húgom az intenzíven van és egyáltalán nem stabil az állapota.-nyeltem egy nagyot és elmondtam.
-Nyugodj meg biztosan jobban lesz és hamarosan stabil is lesz az állapota-Naill
-De akkor is félek...ugyanis anyukám is frontálisan ütközött ő is egy kamionnal és ő is az intenzívre került de neki úgy volt hogy stabil az állapota de nem vettek észre egy belső vérzést és belehalt.-nem bírtam tovább és elsírtam magam.
-Úristeeen...ne haragudj Vivienne-ült le mellém Zayn és megölelt.
-Semmi baj csak nagyon félek ettől az egésztől.
-Holnap beviszlek a kórházba-pattant fel Louis.
-Köszönöm Lou-és kisebb mosolyra húzott a szám.
Másnap reggel 11-re vitt be Louis a kórházba velünk jött Selly és Harry is.
Ahogy beértünk a kórházba én rohantam is a recepcióshoz:
-Merre van Vanessa Parker?
-2. emelet 206-os szoba.
-Köszönöm-és már rohantam is felfelé a lépcsőn.
Benyitottam a 206-osba és a húgomra mindenféle gép volt rákapcsolva amelyek abban a pillanatban éppen életbe tartották. A többiek már visszaindultak Londonba. Nagy nehezen de megértették, hogy én nem mehetek.én ott éjszakáztam a kórházban 3 napig majd a 4. nap este arra ébredtem,hogy a húgom szorítja a kezem.
Gyorsan megugrottam és elkezdtem hozzá beszélni.
-Nessa...Nessa szólalj meg kérlek.
-Szia Vivienne....mosolygott rám.
/Tudom kicsit rövid lett de....a következő hosszú lesz megígérem <3 -a szerk./
Megjegyzések
Megjegyzés küldése