35. fejezet
Másnap videóklipp forgatásra kellett elkísérnünk a fiúkat várhatólag 1 hónap lesz a forgatás ha minden jó megy, és mi is szerepet kaptunk benne ilyen irodás hölgy szerű valamik leszünk.
Várom már nagyon.
Nelly szemszöge:
Niallhez megyek éppen gondolom az öltözőjébe van...el kell neki mondanom hogy a klipp forgatásra nem leszek itt ugyanis felvettek egy nagyon jó főiskolára és el kell utaznom az előkészítőkre.
-Sziaaa Niall.
-Szia Édes.
-Beszélnünk kell.
-Mi a gond?
-Tudod felvettek egy nagyon jó főiskolára és el kell utaznom az előkészítőkre.
-Ennek nagyon örülök...de miért vágsz ilyen szomorú fejet? Ennek örülnöd kellene...
-Éppen ez az egész évben Párizsban kellene lennem a kollégiumban.
-Nelly....én is beszélni akarok veled...
-Mondd csak.
-Szakítanunk kell.
Erre nem is szóltam semmit csak kirohantam az épületből egészen hazafelé.
Mindennek már 3 hónapja.
júlis 5.-Niallerrel ma lennénk 1 évesek. Csak lennénk sajnos,ugyanis pár héttel ezelőtt szakított velem, azzal az indokkal, hogy ő még 20 éves élnie kell, és nem szeretné lekötni magát egy 17 évessel. 3 év van közöttünk, de ez soha nem látszódott meg a kapcsolatunkon. Igaz, nem feküdtünk le egymással, hiszen szerettem volna várni addig ameddig nem töltöm be a 18-at. Nálunk ez ilyen családi "hagyomány" féle. De ő mégis itt hagyott engem. Azóta nem eszek, nem alszok, nem járok el a barátaimmal sehova.Teljesen elzárkóztam a külvilágtól. Rendszeresen berúgok egyedül, a cigit sem vetem meg, és a pengéket sem. A szobám tele van üres piás üvegekkel, üres cigis dobozokkal...és véres lepedővel.
2013. Júlis 10.-A helyzet a mai napig nem javult. Reménykedtem benne, hogy legalább ír egy üzenetet, hogy: "hé ma lennénk 1 évesek." De nem...semmi. Ez mégjobban rátett egy lapáttal az állapotomra. Nem szabadna ezt az önsajnáltatást csinálnom, de jobbat nem tudok. Ő volt nekem az életem, a mindenem. A nagy Ő. Itt hagyott. A szüleim, akik mit sem sejtenek erről az egész dologról, 1 hétre magamra hagytak. Talán ez egy jó pont. Így legalább kimerészkedhetek a szobámból. Az eddigi szép arcom, és hibátlan külsőmet, felváltotta a kócos rendezetlen haj, és a hegek, amiket a pengék okoztak. Épp, hogy kiléptem a szobámból, megszólalt a csengő. Az ablakon kikukucskáltam, hogy ki lehet az. Igen...Vivienne a legjobb barátnőm. Egyedül ő az egyetlen aki megért engem, és segít a lehetetlenben.
-Vivienne.-nyitottam ajtót
-Jézus Nelly!-kiáltott fel.-Te mégis hogy nézel ki? Pár nappal ezelőtt még nem volt ennyi heg a karodon. Na jó, én ezt nem nézem tovább. Neked segítségre van szükséged!-ölelt meg
-Csak Niall segíthet.-tört ki belőlem a sírás.-De ő nincs itt.-szipogtam
-Nel...épp ezért jöttem.
-Vivienne?! Miről beszélsz?-felcsillantak a szemeim
-Gyere üljünk le, csinálok neked egy teát.-mutatott a konyha felé Vivi
-Nincs véletlen egy szál cigid?-kérdeztem
-Nelly!-csattant fel.-Az isten szerelmére, fejezd már be ! Nem bírom már ezt nézni. Nem fogsz inni, se cigizni, a pengéket viszont egy életre felejtsd el. Te voltál a város legszebb lánya.
-Csak voltak...-suttogtam
-És ma ezen változtatunk.-mosolygott
-Tessék?
-Nelly...össze kell szedned magad, mert ma van az uncsitesóm partija, és ugye Niellerrel nagy spanok, ezért ma ő is ott lesz nálunk. Ez egy tökéletes alkalom, hogy megmutasd mit is veszített az a seggfej. Fúj de utálom azt a parasztot.-akadt ki Vivienne
-Vivienne nézz már rám. Ki fog röhögni...
-Azért jöttem, hogy segítsek neked.-fogta meg a kezemet.-Most pedig eszünk, utána pedig újra a régi leszel bébi. Én itt vagyok neked.-ölelt meg Vivienne
-Köszönöm.-szipogtam
Az egész délután azzal telt, hogy a kádban áztattam magamat, majd megmostam a hajamat, és próbáltam emberi alakot ölteni magamra. A hegeket elég nehéz volt eltüntetni, de egy jó alapozó bármire képes. Amy kisminkelt, és a hajamat is megcsinálta. Az egyik legszebb, és legdögösebb ruhámat vettem fel, és a hozzáillő 13 centis magassarkúmat. Belenéztem tükörbe...és igen az a lány pislogott vissza rám, aki pár hónappal ezelőtt is. Már csak a belső békémet kell megtalálnom...Niall személyében.
-Vivi...én...-nagyokat pislogtam
-Mi a baj? Nem akarsz jönni?-nézett rám aggodalmas fejjel
-Nem erről van szó...hanem félek. Ha meglátom Niallt, akkor ismét depresszióba fogok zuhanni, ott helyben, és kitudja, abban a pillanatban mi fog a fejemben megfordulni...Niallért bármit...ezt te is nagyon jól tudod.
-Nelly! Most figyelj elmondom a tervet. Most hazamegyünk mert lassan 10 óra és elkezdődik a parti. Lepakoljuk a szobámba a táskánkat, és kimegyünk a kertbe ugyanis ott lesz mindenki főleg a medencénk körül.-nevetett.-Tehát, csak szimplán köszönsz Zaynnek, és leszarod a fejét, és boldognak fogod magad tettetni. Még ha nehéz is lesz...a cél érdekében bármit!-ismét elnevette magát
Beszálltunk Vivienne kocsijába, majd elindultunk a házuk fel.
*A házban
Rengetegen embert pillantottam meg amikor beléptem a házban, és még a kertben nem is jártam.
-Nelly ne haragudj az uncsimnak segítek, találd fel magad! Szeretlek.-hadarta a barátnőmet, és egy szempillantás alatt, szinte köddé vált a nagy tömegben.
Letettem a táskámat, a kezembe kaptam egy vodkanarancsos poharat, és kitipegtem a kertbe. Szinte mindenki a medencében nyalakodtak, amin kicsit elfintorodtam. A szememmel Niallt kerestem de sehol nem találtam meg.
-Francba a piával.-motyogtam magamban, majd teletöltöttem újra a poharamat piával, és rágyújtottam.
Már a negyedik vodkámnál jártam, amikor úgy éreztem, hogy elég többet nem iszok. Niallt nem találtam sehol...pedig már egy jó ideje a partiban voltam.
-Nem birok élni nélküle.-tört ki belőlem a zokogás
-Én se nélküled.-karolt át hátulról valaki, valaki akit nagyon szeretek
-Niall?!-fordultam meg, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Te...te...hogyan?
-Nelly.-nevette el magát.-Csak miattad jöttem el. Vivienne elmesélt mindent...MINDENT.-kiabálta el magát
-Niall kérlek.-a földet kezdtem el nézni
-Normális vagy? Én szakítottam, és te szenvedtél miattam...miattam aki olyan rosszul bánt veled.
-Niall...én...nem akartam.
-Én se akartalak ilyen helyzetbe hozni. Megtudsz bocsájtani nekem?-nézett rám bűnbánóan
-Nem...Niall. Nem.-ráztam meg a fejemet.
-Tessék?-kerekedtek ki a szemei
-Muszáj ezt itt megbeszélnünk?
-Gyere menjünk fel a vendégszobába.-megfogta a kezemet, és maga után kezdett húzni.
-Na itt már jobb.-fújtam ki a levegőt amikor beértünk a vendégszobába
-Hallgatlak Nelly. Miért?
-Még te kérdezed Niall, hogy miért? Még te? Ne röhögtess már. Akár az életemet is odaadtam volna érted...sőt még most is odaadnám.-kezdtem el könnyezni
-Ne sírj kérlek.-leült mellém, és átkarolt. A karjaiban újra otthon éreztem magamat.
-Ezt te tetted velem Niall . Mert elhagytál. Na ezt soha nem fogom neked megbocsájtani. Pedig még...-csuklott el a hangom
-Még mi Nelly?-aggodalommal teli szemekkel nézett rám
-Nem csak az életemet...hanem a testemet is neked adtam volna érted?-tört ki belőlem újra a zokogás
-Én..nagyon megbántam. Megakartalak már a szakításunk utáni nap is keresni, hogy hülye voltam, és megbántam, de túl félénk voltam. Gyönyörű vagy Nelly...és én úgy gondoltam, hogy túl leszel hamar rajtam...és...a kurva életbe is.-felállt mellőlem, és beletúrt a hajába.-Hogy lehetek ekkora balfasz?
-Igen Niall. Balfasz vagy.-nevettem el magam
-Ha ez kell ahhoz, hogy nevetni lássalak, akkor balfasz vagyok, balfasz vagyok, balfasz vagyok, balfasz vagyok.-mondogatta egymást után
-Elég lesz Niall. Egyszer is megértettem, hogy balfasz vagy.-nevettem újra
-Istenem Nelly.-felkapott az ágyról, és szorosan magához ölelt.-Fel se tudod fogni, hogy mennyire hiányoztál nekem. Mennyire hiányzott az ölelésed.-a fejét belefúrta a nyakamba.-Meg az illatod.
-Niall kérlek.-ziháltam
-Nagyon szeretlek Nelly, és ha nem késő, akkor kérlek...legyél újra a barátnőm, és ígérem ezúttal nem fogok csalódást okozni neked.-két keze közé fogta a kezem, és éreztem a leheletét az ajkaimon
-Nem tudom Niall...-próbáltam elhúzni a fejemet, de a kezei olyan erősen tartották a fejemet, hogy nem sikerült.
-Akkor csak engedd, hogy bebizonyítsam neked.
-Niall, te könnyezel?
-Nelly...ezt váltod ki belőlem...ezt váltotta ki belőlem a hiányod.-Niall szó nélkül, egy apró puszit adott az ajkamra.
-Hm, csak ennyire hiányoztam neked?
-Ó bébi, visszatértél.-felhúzta a szemöldökét, és ismét célba vette az ajkaimat. Ezúttal már sokkal szenvedélyesebben csókolt, mintha ezen múlna az élete. A lábaimat a dereka köré fontam, és így folytattuk az ajkaink kényeztetését.
-Niall...kérlek ne álljunk meg a csóknál.
-Azt akarod, hogy lefeküdjek veled?-kerekedtek ki a szemei
-Mindennél jobban.-mondtam, és újra megcsókoltam.
Niall óvatosan lefeketett az ágyra, és így folytattuk a csók csatát, ami végül döntetlen lett. Az ajkaimról áttért a nyakamra, közben a kezeim elkalandoztak a tökéletes hajába. Bizsergető érzés jelent meg a hasamban, amikor hatalmas kezeimet éreztem a hátamon, ahol a ruhám cipzárját húzta le, és dobta le a földre miután levette rólam.
-Gyönyörű vagy Nelly.-nézett végig rajtam.-Kibaszott nagy mázlista vagyok.-féloldalas mosolyra húzódott a szája
-Igen...mázlista vagy.-nevettem el magam
-Sok a beszéd bébi.-mondta, és megtámadta a hasamat. Végig nyalta, csókolta az egész hasamat, és annak ellenére hogy szűz vagyok, ismerős érzés jelent meg ott lent. Éreztem, hogy a bugyim teljesen elázott. Amikor az egész hasamat körbejárta, kiszabadította a melleimet, a melltartóból. A fejemet, és az egész testemet elöntötte a melegség, amikor a nyelve, és a keze megtámadta a mellemet.
-Hm ők lettek a kedvenc játékaim.-kajánul vigyorgott rám
-Pofa be Niall, folytasd.-ziháltam, és az élvezettől a lepedőbe markoltam. Szófogadó volt Niall, ezért befogta, és folytatta a kényeztetésemet. Majd szép lassan lejebb haladt, és a bugyimnál megállt.
-Fel vagy készülve bébi.-vigyorgott
-Niall hányszor ismételjem még be, hogy fogd be, és csináld már a kurva életbe.-nem tudom miért mondtam ezeket...talán azért mert már annyira önkielégedési állapotban voltam Zayn miatt.
Kínzó lassúsággal húzta le rólam az apró bugyit.
-Bébi ezt már csináltuk, úgyhogy élvezz el nekem.-mondta, és azonnal belém tolta 2 ujját, és elkezdte ki-be húzogatni. Ez az érzés, semmihez sem hasonlítható. Legjobb. Gyorsabban kezdte mozgatni az ujjait, közbe egyszer kétszer megcsókolt, de a nyögéseim miatt, mindig megszakítottam a csókunkat. Éreztem, hogy egyre közelebb jutok ahhoz, hogy elélvezzek, de nem szerettem volna.
-Elég.
-Mi a baj Nel?
-Én következek Niall.-kacsintottam, és felültem az ágyon, és most én kerültem felülre.-Valaki nagyon felizgultam.-mosolyogtam, amikor megláttam, hogy a fekete nadrágja hamarosan kiszakad a hatalmas dudora miatt.
-Ezt te tetted velem.-nevetett
Ellentétbe Niallel, én nem kínoztam őt. Sőt, minél gyorsabban szabadultam meg a nadrágjától, és az boxerétől.
-Hiányoztál már neki.-szólalt meg ismét Niall.
-Nekem is hiányzott már.-mondtam, és azonnal bekaptam a hatalmas férfiasságát. Nem kislányoskodtam, olyan gyorsan mozgattam a számat, és a nyelvemet körülötte ameddig csak lehetett, néha a kezeimmel is rásegítettem.
-Na jó, én ezt nem bírom tovább.-mondta Niall, majd egy hirtelen mozdulattal fordított a helyzetünkön, és ismét én kerültem alulra.
-Bébi...ez most egy kicsit fájni fog, de kis idő múlva sokkal, de sokkal jobb lesz.-mondta biztatóan Niall, majd mielőtt bepozícionálta volna magát, megcsókolt.
-Óvastosan Niall.-szorítottam meg a bicepszét
-Szeretlek Nelly.-mondta, majd szép lassan betolta magát. Az egész testem megfeszült. Könnyek gyűltek a szememben, annyira fájt.
-Ne sírj kérlek.-törölte le a könnyeimet.-Abba hagyhatom.
-Meg ne próbált.-nyögtem, és a körmeit bevéstem a hátába.
Amikor éreztem, hogy enyhült a fájdalom, bólintottam, jelezve, hogy elkezdhet mozogni. Először még lassan mozgott, hogy megszokjam a hatalmas méretét, majd egyre gyorsabban, kezdett mozogni.
-Ó basszameg.-karmoltam végig a hátát
-Istenem, de imádlak.-nyögte a nyakamba
-Elfogok menni.-nyögtem ismét
-Egyszerre kérlek.
Pár erős tolás után, mindketten szinte másodpercnyi pontosággal mentünk el.
A storyt úgy kaptam!!!! Nem az enyém!!!
Tehát csak a történet eleje az enyém!!!! :D
-Vivienne <3
Nelly szemszöge:
Niallhez megyek éppen gondolom az öltözőjébe van...el kell neki mondanom hogy a klipp forgatásra nem leszek itt ugyanis felvettek egy nagyon jó főiskolára és el kell utaznom az előkészítőkre.
-Sziaaa Niall.
-Szia Édes.
-Beszélnünk kell.
-Mi a gond?
-Tudod felvettek egy nagyon jó főiskolára és el kell utaznom az előkészítőkre.
-Ennek nagyon örülök...de miért vágsz ilyen szomorú fejet? Ennek örülnöd kellene...
-Éppen ez az egész évben Párizsban kellene lennem a kollégiumban.
-Nelly....én is beszélni akarok veled...
-Mondd csak.
-Szakítanunk kell.
Erre nem is szóltam semmit csak kirohantam az épületből egészen hazafelé.
Mindennek már 3 hónapja.
júlis 5.-Niallerrel ma lennénk 1 évesek. Csak lennénk sajnos,ugyanis pár héttel ezelőtt szakított velem, azzal az indokkal, hogy ő még 20 éves élnie kell, és nem szeretné lekötni magát egy 17 évessel. 3 év van közöttünk, de ez soha nem látszódott meg a kapcsolatunkon. Igaz, nem feküdtünk le egymással, hiszen szerettem volna várni addig ameddig nem töltöm be a 18-at. Nálunk ez ilyen családi "hagyomány" féle. De ő mégis itt hagyott engem. Azóta nem eszek, nem alszok, nem járok el a barátaimmal sehova.Teljesen elzárkóztam a külvilágtól. Rendszeresen berúgok egyedül, a cigit sem vetem meg, és a pengéket sem. A szobám tele van üres piás üvegekkel, üres cigis dobozokkal...és véres lepedővel.
2013. Júlis 10.-A helyzet a mai napig nem javult. Reménykedtem benne, hogy legalább ír egy üzenetet, hogy: "hé ma lennénk 1 évesek." De nem...semmi. Ez mégjobban rátett egy lapáttal az állapotomra. Nem szabadna ezt az önsajnáltatást csinálnom, de jobbat nem tudok. Ő volt nekem az életem, a mindenem. A nagy Ő. Itt hagyott. A szüleim, akik mit sem sejtenek erről az egész dologról, 1 hétre magamra hagytak. Talán ez egy jó pont. Így legalább kimerészkedhetek a szobámból. Az eddigi szép arcom, és hibátlan külsőmet, felváltotta a kócos rendezetlen haj, és a hegek, amiket a pengék okoztak. Épp, hogy kiléptem a szobámból, megszólalt a csengő. Az ablakon kikukucskáltam, hogy ki lehet az. Igen...Vivienne a legjobb barátnőm. Egyedül ő az egyetlen aki megért engem, és segít a lehetetlenben.
-Vivienne.-nyitottam ajtót
-Jézus Nelly!-kiáltott fel.-Te mégis hogy nézel ki? Pár nappal ezelőtt még nem volt ennyi heg a karodon. Na jó, én ezt nem nézem tovább. Neked segítségre van szükséged!-ölelt meg
-Csak Niall segíthet.-tört ki belőlem a sírás.-De ő nincs itt.-szipogtam
-Nel...épp ezért jöttem.
-Vivienne?! Miről beszélsz?-felcsillantak a szemeim
-Gyere üljünk le, csinálok neked egy teát.-mutatott a konyha felé Vivi
-Nincs véletlen egy szál cigid?-kérdeztem
-Nelly!-csattant fel.-Az isten szerelmére, fejezd már be ! Nem bírom már ezt nézni. Nem fogsz inni, se cigizni, a pengéket viszont egy életre felejtsd el. Te voltál a város legszebb lánya.
-Csak voltak...-suttogtam
-És ma ezen változtatunk.-mosolygott
-Tessék?
-Nelly...össze kell szedned magad, mert ma van az uncsitesóm partija, és ugye Niellerrel nagy spanok, ezért ma ő is ott lesz nálunk. Ez egy tökéletes alkalom, hogy megmutasd mit is veszített az a seggfej. Fúj de utálom azt a parasztot.-akadt ki Vivienne
-Vivienne nézz már rám. Ki fog röhögni...
-Azért jöttem, hogy segítsek neked.-fogta meg a kezemet.-Most pedig eszünk, utána pedig újra a régi leszel bébi. Én itt vagyok neked.-ölelt meg Vivienne
-Köszönöm.-szipogtam
Az egész délután azzal telt, hogy a kádban áztattam magamat, majd megmostam a hajamat, és próbáltam emberi alakot ölteni magamra. A hegeket elég nehéz volt eltüntetni, de egy jó alapozó bármire képes. Amy kisminkelt, és a hajamat is megcsinálta. Az egyik legszebb, és legdögösebb ruhámat vettem fel, és a hozzáillő 13 centis magassarkúmat. Belenéztem tükörbe...és igen az a lány pislogott vissza rám, aki pár hónappal ezelőtt is. Már csak a belső békémet kell megtalálnom...Niall személyében.
-Vivi...én...-nagyokat pislogtam
-Mi a baj? Nem akarsz jönni?-nézett rám aggodalmas fejjel
-Nem erről van szó...hanem félek. Ha meglátom Niallt, akkor ismét depresszióba fogok zuhanni, ott helyben, és kitudja, abban a pillanatban mi fog a fejemben megfordulni...Niallért bármit...ezt te is nagyon jól tudod.
-Nelly! Most figyelj elmondom a tervet. Most hazamegyünk mert lassan 10 óra és elkezdődik a parti. Lepakoljuk a szobámba a táskánkat, és kimegyünk a kertbe ugyanis ott lesz mindenki főleg a medencénk körül.-nevetett.-Tehát, csak szimplán köszönsz Zaynnek, és leszarod a fejét, és boldognak fogod magad tettetni. Még ha nehéz is lesz...a cél érdekében bármit!-ismét elnevette magát
Beszálltunk Vivienne kocsijába, majd elindultunk a házuk fel.
*A házban
Rengetegen embert pillantottam meg amikor beléptem a házban, és még a kertben nem is jártam.
-Nelly ne haragudj az uncsimnak segítek, találd fel magad! Szeretlek.-hadarta a barátnőmet, és egy szempillantás alatt, szinte köddé vált a nagy tömegben.
Letettem a táskámat, a kezembe kaptam egy vodkanarancsos poharat, és kitipegtem a kertbe. Szinte mindenki a medencében nyalakodtak, amin kicsit elfintorodtam. A szememmel Niallt kerestem de sehol nem találtam meg.
-Francba a piával.-motyogtam magamban, majd teletöltöttem újra a poharamat piával, és rágyújtottam.
Már a negyedik vodkámnál jártam, amikor úgy éreztem, hogy elég többet nem iszok. Niallt nem találtam sehol...pedig már egy jó ideje a partiban voltam.
-Nem birok élni nélküle.-tört ki belőlem a zokogás
-Én se nélküled.-karolt át hátulról valaki, valaki akit nagyon szeretek
-Niall?!-fordultam meg, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Te...te...hogyan?
-Nelly.-nevette el magát.-Csak miattad jöttem el. Vivienne elmesélt mindent...MINDENT.-kiabálta el magát
-Niall kérlek.-a földet kezdtem el nézni
-Normális vagy? Én szakítottam, és te szenvedtél miattam...miattam aki olyan rosszul bánt veled.
-Niall...én...nem akartam.
-Én se akartalak ilyen helyzetbe hozni. Megtudsz bocsájtani nekem?-nézett rám bűnbánóan
-Nem...Niall. Nem.-ráztam meg a fejemet.
-Tessék?-kerekedtek ki a szemei
-Muszáj ezt itt megbeszélnünk?
-Gyere menjünk fel a vendégszobába.-megfogta a kezemet, és maga után kezdett húzni.
-Na itt már jobb.-fújtam ki a levegőt amikor beértünk a vendégszobába
-Hallgatlak Nelly. Miért?
-Még te kérdezed Niall, hogy miért? Még te? Ne röhögtess már. Akár az életemet is odaadtam volna érted...sőt még most is odaadnám.-kezdtem el könnyezni
-Ne sírj kérlek.-leült mellém, és átkarolt. A karjaiban újra otthon éreztem magamat.
-Ezt te tetted velem Niall . Mert elhagytál. Na ezt soha nem fogom neked megbocsájtani. Pedig még...-csuklott el a hangom
-Még mi Nelly?-aggodalommal teli szemekkel nézett rám
-Nem csak az életemet...hanem a testemet is neked adtam volna érted?-tört ki belőlem újra a zokogás
-Én..nagyon megbántam. Megakartalak már a szakításunk utáni nap is keresni, hogy hülye voltam, és megbántam, de túl félénk voltam. Gyönyörű vagy Nelly...és én úgy gondoltam, hogy túl leszel hamar rajtam...és...a kurva életbe is.-felállt mellőlem, és beletúrt a hajába.-Hogy lehetek ekkora balfasz?
-Igen Niall. Balfasz vagy.-nevettem el magam
-Ha ez kell ahhoz, hogy nevetni lássalak, akkor balfasz vagyok, balfasz vagyok, balfasz vagyok, balfasz vagyok.-mondogatta egymást után
-Elég lesz Niall. Egyszer is megértettem, hogy balfasz vagy.-nevettem újra
-Istenem Nelly.-felkapott az ágyról, és szorosan magához ölelt.-Fel se tudod fogni, hogy mennyire hiányoztál nekem. Mennyire hiányzott az ölelésed.-a fejét belefúrta a nyakamba.-Meg az illatod.
-Niall kérlek.-ziháltam
-Nagyon szeretlek Nelly, és ha nem késő, akkor kérlek...legyél újra a barátnőm, és ígérem ezúttal nem fogok csalódást okozni neked.-két keze közé fogta a kezem, és éreztem a leheletét az ajkaimon
-Nem tudom Niall...-próbáltam elhúzni a fejemet, de a kezei olyan erősen tartották a fejemet, hogy nem sikerült.
-Akkor csak engedd, hogy bebizonyítsam neked.
-Niall, te könnyezel?
-Nelly...ezt váltod ki belőlem...ezt váltotta ki belőlem a hiányod.-Niall szó nélkül, egy apró puszit adott az ajkamra.
-Hm, csak ennyire hiányoztam neked?
-Ó bébi, visszatértél.-felhúzta a szemöldökét, és ismét célba vette az ajkaimat. Ezúttal már sokkal szenvedélyesebben csókolt, mintha ezen múlna az élete. A lábaimat a dereka köré fontam, és így folytattuk az ajkaink kényeztetését.
-Niall...kérlek ne álljunk meg a csóknál.
-Azt akarod, hogy lefeküdjek veled?-kerekedtek ki a szemei
-Mindennél jobban.-mondtam, és újra megcsókoltam.
Niall óvatosan lefeketett az ágyra, és így folytattuk a csók csatát, ami végül döntetlen lett. Az ajkaimról áttért a nyakamra, közben a kezeim elkalandoztak a tökéletes hajába. Bizsergető érzés jelent meg a hasamban, amikor hatalmas kezeimet éreztem a hátamon, ahol a ruhám cipzárját húzta le, és dobta le a földre miután levette rólam.
-Gyönyörű vagy Nelly.-nézett végig rajtam.-Kibaszott nagy mázlista vagyok.-féloldalas mosolyra húzódott a szája
-Igen...mázlista vagy.-nevettem el magam
-Sok a beszéd bébi.-mondta, és megtámadta a hasamat. Végig nyalta, csókolta az egész hasamat, és annak ellenére hogy szűz vagyok, ismerős érzés jelent meg ott lent. Éreztem, hogy a bugyim teljesen elázott. Amikor az egész hasamat körbejárta, kiszabadította a melleimet, a melltartóból. A fejemet, és az egész testemet elöntötte a melegség, amikor a nyelve, és a keze megtámadta a mellemet.
-Hm ők lettek a kedvenc játékaim.-kajánul vigyorgott rám
-Pofa be Niall, folytasd.-ziháltam, és az élvezettől a lepedőbe markoltam. Szófogadó volt Niall, ezért befogta, és folytatta a kényeztetésemet. Majd szép lassan lejebb haladt, és a bugyimnál megállt.
-Fel vagy készülve bébi.-vigyorgott
-Niall hányszor ismételjem még be, hogy fogd be, és csináld már a kurva életbe.-nem tudom miért mondtam ezeket...talán azért mert már annyira önkielégedési állapotban voltam Zayn miatt.
Kínzó lassúsággal húzta le rólam az apró bugyit.
-Bébi ezt már csináltuk, úgyhogy élvezz el nekem.-mondta, és azonnal belém tolta 2 ujját, és elkezdte ki-be húzogatni. Ez az érzés, semmihez sem hasonlítható. Legjobb. Gyorsabban kezdte mozgatni az ujjait, közbe egyszer kétszer megcsókolt, de a nyögéseim miatt, mindig megszakítottam a csókunkat. Éreztem, hogy egyre közelebb jutok ahhoz, hogy elélvezzek, de nem szerettem volna.
-Elég.
-Mi a baj Nel?
-Én következek Niall.-kacsintottam, és felültem az ágyon, és most én kerültem felülre.-Valaki nagyon felizgultam.-mosolyogtam, amikor megláttam, hogy a fekete nadrágja hamarosan kiszakad a hatalmas dudora miatt.
-Ezt te tetted velem.-nevetett
Ellentétbe Niallel, én nem kínoztam őt. Sőt, minél gyorsabban szabadultam meg a nadrágjától, és az boxerétől.
-Hiányoztál már neki.-szólalt meg ismét Niall.
-Nekem is hiányzott már.-mondtam, és azonnal bekaptam a hatalmas férfiasságát. Nem kislányoskodtam, olyan gyorsan mozgattam a számat, és a nyelvemet körülötte ameddig csak lehetett, néha a kezeimmel is rásegítettem.
-Na jó, én ezt nem bírom tovább.-mondta Niall, majd egy hirtelen mozdulattal fordított a helyzetünkön, és ismét én kerültem alulra.
-Bébi...ez most egy kicsit fájni fog, de kis idő múlva sokkal, de sokkal jobb lesz.-mondta biztatóan Niall, majd mielőtt bepozícionálta volna magát, megcsókolt.
-Óvastosan Niall.-szorítottam meg a bicepszét
-Szeretlek Nelly.-mondta, majd szép lassan betolta magát. Az egész testem megfeszült. Könnyek gyűltek a szememben, annyira fájt.
-Ne sírj kérlek.-törölte le a könnyeimet.-Abba hagyhatom.
-Meg ne próbált.-nyögtem, és a körmeit bevéstem a hátába.
Amikor éreztem, hogy enyhült a fájdalom, bólintottam, jelezve, hogy elkezdhet mozogni. Először még lassan mozgott, hogy megszokjam a hatalmas méretét, majd egyre gyorsabban, kezdett mozogni.
-Ó basszameg.-karmoltam végig a hátát
-Istenem, de imádlak.-nyögte a nyakamba
-Elfogok menni.-nyögtem ismét
-Egyszerre kérlek.
Pár erős tolás után, mindketten szinte másodpercnyi pontosággal mentünk el.
A storyt úgy kaptam!!!! Nem az enyém!!!
Tehát csak a történet eleje az enyém!!!! :D
-Vivienne <3
Megjegyzések
Megjegyzés küldése